Blessed Eusebius finds a special place at Marrian Valley. Blessed Eusebius is the founder of the Order of St. Paul the First Hermit. After having received a vision from God, he was inspired to gather the hermits that lived around Esztergom into one monastery. The Order of St. Paul the First Hermit are the custodians of Marian Valley.
Chapel of Blessed Eusebius of Esztergom
Boldog Özséb (Blessed Eusebius) was born in Eszergom, Hungary, around 1200. He became a Canon of Eszergom and was not only famous for his virtues but also for his generous hospitality. He also made many sacrifices to support the poor and the sick. He was often visited by hermits who lived in abodes scattered throughout the mountainous region around Esztergom. Eusebius admired these hermits so much that he decided to become a hermit himself. The invasion of the Tartar hordes into Hungary interrupted his plan.
After the Tartars had left, he remained at his post, helping rebuild his country. After three years, he asked permission from his superior to leave and begin a new life as a hermit. Thus, he did not flee from difficulties but made a conscious, peacetime decision for a life of self-sacrifice and penance.
At this time, many others also became hermits, determined to serve Christ in solitude. Their parents and friends tried to persuade them to return. Eusebius replied: “Although Christ loved his Mother and John the Apostle and knew his crucifixion was causing them both untold sorrow, Christ did not save himself from the cross. Christ died the way he chose to. Following Christ’s example, hermits cannot choose to descend from the cross of penitence despite the lamentations of beloved ones. We are staying!” Hearing these words from the depths of Eusebius’s soul, the parents and friends could make no reply.
Eusebius moved into a triple cave near Szanto. He placed a large wooden cross in front of the save. It was there where he prayed and meditated. One night while praying, he had a vision. The entire Pilis mountain range was full of tiny flames. These flames started to move towards him, and finally, in front of the cross by his cave, the flames converged into one enormous blazing torch. Eusebius then heard a voice coming from the cross: “Eusebius, summon all the hermits and found a monastic community. The love present in each will be the bond that will unite you and enable each to give loving service.”
The vision was followed by the deed. Eusebius established the first Hungarian monastic Order at the beginning of the second half of the thirteenth century. At the National Synod at Esztergom in 1256, he signed his name as the first provincial of the Order of St. Paul the First Hermit. In 1262 Eusebius and some fellow monks journeyed to the Court of Pope Urban IV. There the pontiff was asked to endorse the Order. Eusebius had the support of St Thomas of Aquino and also of the first Hungarian Cardinal, Istvan Vancsa, the very same person who permitted Eusebius to become a hermit.
Eusebius was the abbot of his cloister for 20 years. On the 19th of January in 1270, in the cloister of Szentkereszt (Holy Cross), Eusebius died. There were sixteen Pauline cloisters during Eusebius’ lifetime, and after his death, the number rose to nearly 150.
In Hungary, the Pauline order has always had a significant role in spreading the glory of God, in building the kingdom of God, and in helping and serving the poor. As an order founded by a Hungarian, therefore an authentic bearer of national values, it was also influential in Hungarian culture in the earlier centuries. The members of the Order, throughout a turbulent history, have always stood out with heroism and martyrs in defending their faith and the poor, and through that, many of them have indeed become true martyrs.
May Blessed Eusebius inspire his Pauline Monks of Marian Valley to imitate his virtues!
Esztergomi Boldog Özséb kápolnája
Boldog Özséb Magyarországon született Esztergomban körül-belül az 1200-as éveken. Szülei gondos nevelésben részesítették, s az 1028-ban Szent István által alapított káptalani iskolába járatták. Életrajzírója szerény, hallgatag, komoly fiúnak jellemzi. Pap lett, majd esztergomi kanonok. Egész életét a szegények és betegek gyámolításának szentelte.
Nem csak erényeiről, hanem vendégszeretetéről is híres volt! Akkoriban sok remete élt Esztergom környékén, a pilisi hegyékeben. Amikor bent jártak a városban, hogy készítményeiket eladják és azok árából szükségleteikről gondoskodjanak, rendszerint Özséb vendégszerető házát is felkeresték. A velük való beszélgetés Isten ösztökéje lehetett, ami a magány felé fordította. A tatár pusztítás a fiatal kanonok lelkében komoly szemléletváltozást okozott és ez is még inkább a remeteség felé hajította. Az országra zúduló tatár betörés azonban késleltette tervének keresztülvitelét.
Miután a tatárok kivonultak, még továbbra is a helyén maradt, hogy segítsen az országot újjáépíteni. Három év múltán engedélyt kért felettesétől, hogy elhagyja állását és mint remete kezdjen új életet. Lemondott a kanonokságról, javait szétosztotta a rászorulók között, Vancsai István érsek engedélyével 1246-ben Szántó közelében a sziklás rengetegbe vonult.
Özséb, Pilisszántó közelében lévő hármas barlangba költözött. A barlang elé egy nagy fakeresztet tűzött le. Itt imádkozott és elmélkedett. Egy éjszaka imádság közben látomásban látomásban részesült. A pilisi hegyekben mindenütt apró lángokat pillantott meg. A lángocskák feléje tartottak és végül is a barlangja előtti kereszt előtt, tüzes fénynyalábbá olvadtak össze. Özséb hallott a keresztről egy hangot: „Özséb hívd össze az összes remetét és alapíts egy szerzetes rendet. A mindegyitekben lévő szeretet lesz as a kötelék, amely benneteket összefűz, hogy szeretetteljes szolgálatot nyújthassatok.”
A látomást tett követte. A remetéket összehivta és ebben a rendben egyesitette, hogy a sok kicsi fénypontból egy nagy láng szülessen, amely a hit fényét nem csak a magyar népnek, hanem határainkon túl is fel tudta és tudj a ragyogtatni.
Boldog Özséb 1250-ben heted magával felépítette Szent-Kereszt nevű kolostorát és megszületett a magyar nemzet értékeit, szellemiségét képviselő és védő, Pálos rend. Nem véletlen, hogy szakrális királyaink oly nagy becsben tartották őket. Ellenségeink mindig is a megsemmisítésükre törtek. Pilis-hegységen belül is kitüntetett, szent hely as a pont, ahol a kolostor állt. Ez az ősi kolostor volt éltető forrása, reménysége, szimbóluma azoknak a királyoknak, akik számára mindenek feletti kötelességet jelentett a magyar nemzet szolgálata. A tarárjárást követően IV. Béla ebbe a kolostorba járt erőt meríteni országunk újjáépítéséhez. Mátyás királyunk is különös erővel kötődött a Pálosokhoz. Huszonnény évet töltött Özséb a Pilisben, húsz éven át irányitotta, kormányozta rendjét. Az 1256. Évi esztergomi zsinaton mint tartományfőnök vett részt. A zsinati jegyzőkönyvet is aláirta „Őzséb, Első Remete Szent Pál szerzet tartományfőnöke”. 1262-ben Özséb elment néhány szerzetestársával VI. Orbán pápa udvarába és kérték a pápát, hogy hagyja jóvá a szerzetes rendet. Özsébet Aquinói Szent Tamás is pártfogolta. A Pápa jóváhagyta a Pálos Rendet.
Özséb 20 évig volt kolostorának apátja. 1270 január 19.-én halt meg Pilisszentkereszten. Halálos ágyán a szabályok pontos megtartására, testvéri szeretetre és jó példaadásra buzditotta testvéreit. Jézus és Mária nevével ajkán lehelte ki lelkét. Az általa alapitott templom sírboltjában temették el.
Özséb életében volt tizenhat pálos kolostor, halála után ez a szám majdnem 150-re emelkedett.
A magyar történelem során a Pálos Rendnek mindig kiemelkedő szerepe volt Isten diszőitésében, Isten országának épitésében és a szegények szolgálatában. Ugyanakkor, mint magyar alapitású szerzetesrend, nemzeti értékeinknek is mindig hiteles hordozója és a magyar kultúra előmozditója volt. Viharos történelmünk során a rend tagjai a vértanúk hősiességével álltak ki a hit védelméhen és a szegények oltalmazásában és így sokan közülük valóban elnyerték a vértanúság pálmáját is. Bizunk benne, hogy a Pálos Rend Isten dicsőségére, az emberek üdvösségének szolgálatára és magyar népünk javára Boldog Özséb nyomdokain járva továbbra is folytatja áldásos működését!